HOME | DD
ithor — Nuala reference sheet - HUN
Published: 2018-05-22 21:57:16 +0000 UTC; Views: 1294; Favourites: 27; Downloads: 0
Redirect to original
Description
OC a csoportba.
A vízjel miatt elnézést kérek, sajnos muszáj :c Linkelek majd vízjel nélküli, ennél jóval nagyobb méretű képet, ha valakinek szüksége lesz rá ;^;
-= CLICK HERE FOR ENGLISH VERSION =-
----------
Teljes név: Nuala
Faj: faun
Nem: nő
Kor: 16 év
Magasság: 152 cm
Kaszt: gyógyító (herbalista)
Felszerelés, személyes holmik: (fentről lefelé, balról jobbra)
1. Íj, tegez, tompa fejű nyílvesszőkkel - Az íj és a tegez keményített bőr tokja kapcsokkal és bőrszíjjakkal van egymáshoz rögzítve. A bőr tegez belsejébe második rétegként egy vászon zsák van varrva, mely felül egy zsinórral összehúzható. A nyilak így nem esnek ki, és nem ütődnek egymáshoz , ezáltal zajt csapva, mondjuk futás közben.
A nyílvesszők hegye úgy van kialakítva, hogy ne tudják átütni a húst, ölni tehát nem lehet velük alapesetben. A speciális nyílhegyek célja, hogy felületi sérülést okozva juttassák be a felkent mérget, ill. egyéb hatóanyagot a célpont szervezetébe.
2. Kötél - Pl. megkötözni, rögzíteni valamit, vagy leereszkedni valahova.
3. Vászonkendő - Pl. megtörölni, felitatni, becsomagolni valamit.
4. Kés, bőrtokban - Acélpengéjű kés, körülbelül 8 centis pengehosszal és tenyérbe simuló csiszolt fa markolattal. A bőrtokkal együtt az oldalára is tudja rögzíteni, de általában a táskájában tartja. Az ötödik születésnapjára kapta a szüleitől.
5. Ezüst karperec - A köldök piercingjén kívül ez az egyetlen ékszer, amit visel (a bal felkarján). Vékony ezüstszálból hajlított, kettős spirált formázó karperec.
6. Fésű - Csontból és fából készített fésű, faragott díszítéssel. A karperecén kívül ez a legnagyobb becsben tartott kincse.
7. Kulacs - Kivájt, kiszárított tökből készített kulacs, melyben vizet szokott magával hordani. Az edényt a bőrszíjakból készített hámjánál fogva az oldalára is tudja akasztani.
8. Kovakő - A követ a kése pengéjén húzogatva, tűzgyújtásra alkalmas. Gyújtósnak valót nem hord magával, száraz levelekt, gallyakat mindenhol szokott találni általában.
9. Gyógyszerek, mérgek, kenőcsök - Gyulladáscsökkentő-, fájdalomcsillapító-, hashajtó-, altató- és még ki tudja mi minden féle készítmény lapul a válltáskájában alkalomadtán. Nem szokott mindent egyszerre magánál hordani, inkább az előtte álló feladat ismeretében szokta bekészíteni a szükségesnek vélt dolgokat. Ezek tárolására általában kerámiából készült tégelyeket használ, vagy levélből készített csomagokba rejti őket.
10. Fatányér - Talált élelem összegyűjtésére, tárolására, valamint étkezésre. Alkalomadtán mozsárként is használatos, amikor Nuala újabb adag kenőcsöt, vagy egyéb dolgot készít.
11. Hímzett vászon válltáska - A fent felsorolt holmik jelentős részének tárolására.
Képességskála: Spec képesség, Szociális élet, Elme, Fizikum
- A faunok veleszületett empatikus képességének hála, megérzi a környezete, illetve a környezetében lévők hangulatváltozásait. Nyugtalanság, szorongás, félelem, vagy épp kellemes érzés fogja el hasonló érzelmekkel küzdő állatok, vagy értelmes fajúak közelében. Ez az oka, hogy nem szokott vadászni, mivel átérzi a prédaállat rettegését. Ha viszont jó kedve van, az gyakran kismadarakat és pillangókat vonz köré, akik úgy tűnik ilyenkor kifejezetten kellemesnek érzik a társaságát.
- A gondolatokban nem képes olvasni, de azt megérzi, hogy valaki őszinte vele, vagy be akarja csapni. A hazugoknak nem bocsát meg egykönnyen.
- Nuala könnyen barátkozik. Otthon, a törzsében mindenki szereti. Őszintén hisz benne, hogy mindenkivel meg lehet találni a közös hangot. Mindenkivel próbál közvetlen és barátságos lenni. A jót feltételezi mindenkiről, és bizalommal fordul a legújabb ismerősei felé is. Ezt mások talán naivitásnak mondanák, de ő ahhoz szokott otthon, hogy nincsenek titkaik egymás előtt, és mindenki egyenrangú tagja a közösségnek.
- Nem kifejezetten művelt pl. irodalom, művészet terén, inkább gyakorlatias ismeretei vannak. Kiválóan ismeri az erdei növényeket és állatokat, a madarakat hangjukról felismeri. Ismeri a vadcsapásokat, tudja, mely madár hol szeret fészkelni, melyik növényt, gombát mely részén keressen az erdőnek. Olvasni és írni megtanult valamennyire, de nem megy valami gyorsan neki. Inkább a 'józan paraszti ész' oldaláról közelíti a problémákat.
- Testileg nem kifejezetten erős, akár egy átlagos 16 éves ember lány. Ezt ügyességével és hajlékonyságával kompenzálja. Ha a karja nem is túl erős, lábával hatalmasat tud rúgni. Szökdécselve közlekedik, de gyorsan és kitartóan képes futni, ha a szükség úgy kívánja.
Erősségek/gyengeségek:
- Közvetlen, jó beleérző képessége van, empatikus.- Igyekszik mások segítségére lenni a bajban, a barátaiért bármire hajlandó.
- Elsőre naivnak tűnhet, de megérzi, ha valaki nem őszinte vele.
- Kényelmetlenül érzi magát a városokban, ahol nincs elegendő növényzet. Különösen igaz ez kővárakra és kőépületekre. A városokban is a parkokat, ligeteket keresi elsősorban.
- A városi illemtanban egyáltalán nem járatos. Ruhát is csak azért visel, mert otthon a lelkére kötötték, hogy bajba kerülhet, ha meztelenül mászkál. Nagyon kényelmetlenül érzi magát ruhában, de hát ez van.
Képességek, képzettségek:
- Kiválóan ismeri az erdei növényeket. Tudja, mit hol talál meg, mikor érdemes begyűjteni, illetve mire használható.
- Fő profilja a gyógyító kenőcsök, főzetek készítése, de kíváncsiságból, valamint önvédelmi célból elsajátította különböző mérgek készítésének módját is.
- Sok időt tölt az erdőben növényeket gyűjtögetve, illetve sebesült állatok után kutatva. Akár két-három napos nyomokból is képes olvasni, és az adott állat nyomára akadni.
- Fő fegyvere az íj, amit egészen jól képes használni. A törzsén belül viszonylag jó céllövőnek számít.
- Szeret fa- és csontfaragványokat készíteni szabad idejében.
Előtörténete:
Nuala a Solrah-tó környéki erdőkben született és nőtt fel. Szoros kötelék fűzi törzsének minden tagjához, hisz nevelésében, mint az szokás, az egész közösség részt vett.
A gyógyítás, és a különböző főzetek készítésének fortélyait innen-onnan leste el. Tanult törzsének sámánjától, valamint az időnként az erdőbe tévedő druidáktól, elfektől, füvesemberektől.
Nuala törzsében 16 éves korától számít valaki a közösség teljes értékű tagjának. Ahhoz viszont, hogy a felnőtteknek kijáró jogokat és megbecsülést kivívják, a törzs Nagyasszonya által kiszabott feladatot kell végrehajtaniuk a fiataloknak.
Nualát pedig éppen a felnőtté válási ceremóniával összefüggő küldetése szólította Castel-be. Történt ugyanis, hogy a közösség nagy becsben tartott, ritka és különleges fajokból álló ligete komoly károkat szenvedett egy erdőtűzben.
Erna asszony azzal a feladattal bízta meg a fiatal lányt, hogy hozzon a Maiateen erdő szívében élő óriás jegenyefenyők terméséből, hogy így apránként újra tudják éleszteni a ligetet.
Nuala bő egy hét alatt ért Castelbe, azonban a tobozok beszerzése korántsem bizonyult olyan egyszerűnek, mint elsőre gondolta. A Maiateen erdőt őrző elfek ugyan megengedték, hogy sétáljon az erdejükben, a jegenyefenyők tobozáért viszont nem volt elégséges, amit fel tudott ajánlani. Hiába a gondosan összeválogatott ékszerek, különleges csonfaragványok és hangszerek, melyeket fizetségül hozott magával, az elfek pénzt kívántak tőle.
Nuala roppantul csalódott lett ennek hallatán, kiváltképp, hogy otthon, a faunok között évszázadok óta kizárólag a cserekereskedelem működik. Valódi pénzt még nem is igazán látott eddig, bár halványan sejtette mire való.
Egy arra járó félelf kalandor sajnálta meg végül az elszontyolodott lányt. Javasolta, hogy nézzen körül a Castel főterén felállított hírdetőtáblára kiszögezett megbízások között, ha pénzre van szüksége. Így akadt meg a fiatal faun szeme a mentőakcióban való részvételre felszólító sürgős felhíváson. Gondolta, hogy a gyógyításban szerzett tapasztalatai egy efféle küldetés során még hasznosak lehetnek.
Sietett is rögvest az úgynevezett "Ezredes erődjébe", amint útbaigazította egy járókelő.
- Faern parancsnokot keresem! - kiabált befelé akárkinek, aki hallja, miközben patáival izgatottan kopogott az erőd főbejárata előtti kövezeten.
-----------
Art (c) ithor
Please, don't use it in any way without asking me first, and don't claim it as your own work. Thank you.
Ez a rajz ithor szellemi tulajdona. Kérlek ne használd semmilyen formában az engedélyem nélkül, és ne állítsd valótlanul, hogy a te munkád. Köszönöm.
Related content
Comments: 104
Úgy örülök, hogy tetszik, hatalmas bók ez túled ^^
Igyekeztem végiggondolni mit tudnak az erdőben található dolgokból összerakni maguknak, meg hogy mit is kellene magánál tartania, ha nekivág az erdőnek egyedül.
És igen, nagy a szerelem Wexszel, szegénykémnek esélye sem volt
👍: 0 ⏩: 0
Remélem nem baj ha ezt ide is megosztom szépséges kis faun lányka! 
*Wex ámulattal bámulja a faun lánykát, már már tiszteletlenül, reméli engedi hogy kézcsókkal köszönjön, úgy vigyáz rá mint egy porcelán babára*
👍: 0 ⏩: 1
Neeem, a faun lányka teljesen odáig van a szépséges rajzodtól ^^ Köszönjük szépen ;u;
*engedi hát, de azért egy picit még incselkedik vele előtte, kelleti magát. Persze elég egyértelmű számára, hogy a férfi vonzódik hozzá, ahogy bizonyára Wex is érzi, hogy nem közömbös Nualának. Nem nagyon lehet eltitkolni semmit két faun között
👍: 0 ⏩: 1
(ezer bocsánat, sokszor idenéztem de üres fejjel bámultam a válasz box-ot és egy értelmes mondatot nem tudtam leírni vizsga elött :S és úgy tűnik után, be akartam fejezni ezt azt)
*Wex izgatott farok csóválása elárulja hogy tetszik neki hogy a lány nem adja magát olyan könnyen, boldogan vagy inkább idegességében topog párat mikor engedi a kéz csókot.*
- Versenyre igyekszel? - kérdezi hirtelen elveszve gyönyörű nagy szemeiben, Róka úr vakkantva böki lábon
- Elnézést faragatlan voltam! - húzza ki magát hírtelen
- Wex a nevem és ő itt meg Róka úr! - mutat a rókára de nem veszi le a szemét a lány arcáról.
👍: 0 ⏩: 1
(jaj, semmi baj ^^ nem feltétlenül számítottam válaszra, de örülök, hogy írtál ^^)
*A lába picit megremeg a kézcsók kedves gesztusától. Ez a fajta már-már lovagias udvariasság szokatlan a faunok közt a számára, de azért jól esik neki. Gyerekkorában sokat hallgaott mesék jutnak eszébe, ahol a hős lovag viselkedett hasonlóképp a hercegnővel.*
- Versenyre? - billenti oldalra a fejét szórakozottan, nem tudván mire gondolhat Wex. - Nem.... én csak.... az erődből jövök éppen.
- Szia Wex és Róka úr - villantja legkedvesebb mosolyát feléjük. - Az én nevem Nuala. - érinti mellkasát szabad kezével, ahogy bemutatkozik. Csak most veszi észre, hogy a kézcsók óta még mindig a férfi kezét fogja. Fel sem tűnt neki.
*Lassan kibontakozik a kézfogásból, de azért az ő farkincája is jár, mint a motolla.*
- Olyan jó ismerős arcot látni - jegyzi meg boldogan, a közös fajukra célozva.
- Milyen versenyre céloztál az imént? - kérdezi, gyorsan körbepillantva a téren, hátha elkerülte a figyelmét valamiféle verseny előkészülete.
- Nem igazán ismerem még itt ki magam, csak néhány napja érkeztem a városba - vallja be, majd kissé lehajol, hogy megvakarhassa Róka úr füle tövét.
👍: 0 ⏩: 1
*Róka hálásan fogadja a kedves lány vakargatását közelebb simulva lábaihoz*
- Ó igen! Nuala! Gyönyörű név! - kezdi izgatottan felemelve a hangját, nagy levegőt vett majd hadarva belevágott...
- Itt lesz egy verseny! Pénz nyeremény sok sok veszéllyel! - Várt egy röpke pillanatot mikor rájött semmi hasznosat nem mondott folytatta.
- Esrasba rendeznek egy versenyt ahol különböző feladatokat kell teljesíteni párokban, aki a jobb az megy tovább aki a legjobb - erre kihúzta magát - az nyeri meg! - vigyorgott mint a tejbetök hiszen alig várta hogy kibökje ő lett a nyertes.
- Én is indultam - folytatta halkabban már már elpirulva - sikerült megnyernem... - fejezte be végül szégyenlősen a mondandóját.
👍: 0 ⏩: 1
- Köszönöm - mosolyodik el szégyenlősen, amikor Wex bókol neki.
Nuala leguggol Róka úrhoz, hogy még jobban megsimogathassa. Közben felfelé bámul a férfira, figyel rá, hogy mit mond.
Óh! - csapja össze a tenyerét meglepetésében amikor megtudja, hogy Wex megnyert egy ilyen versenyt. Még ad egy utolsó simit a rókának mielőtt felegyenesedne - Akkor te igencsak bátor lehetsz. - megérinti a férfi karját barátilag, és úgy is marad egy hosszú pillanatig. Az efféle testi kontaktus teljesen természetes számára, nem tud (nem is akar) leszokni róla.
- És mikor lesz ez a verseny? - kérdezi. Valamiféle váltóversenyként képzeli el a dolgot, vagy valami ügyességi versenynek.
- Öt nap múlva indulok egy küldetésre... - kezdi picit baljós hangon, a kezét tördelve. - Nem tudom meddig leszek távol, de remélem ez a verseny még előtte lesz, vagy azután, hogy visszatértem.
Arra most inkább nem gondol, hogy egyáltalán épségben visszatér e.
👍: 0 ⏩: 1
- Ohh - pirul el szégyennlősen Wex - Nem vagyok én olyan bátor....!
- Miilyen küldetésre?? - de szegezi egyből neki a kérdést látva a lányon az aggódást. - Már ha, szabad tudnom... - mosolyodik el némi aggodalommal a szemében.
👍: 0 ⏩: 1
Nuala mély levegőt vesz, és már épp szóra nyitná a száját mikor meggondolja magát. Faern ugyan nem mondta, hogy tartsa a száját, de azért ilyen nyílvános helyen mégsem akarta kikotyogni. Wexbe karolt.
- Van kedved sétálni egyet? Valami kellemes helyre, ahol nyugodtan beszélgethetünk.
Hagyta vezetni magát, míg valami kellemes, árnyékos parkba értek, ahol a lány egy fa alatt a földre telepedett.
- Valami készül az erdőben - kezdte - Valami sötét dolog. Faern nem volt valami bőbeszédű, de valami mentőakció készül.
Mélyen Wex szemébe nézett.
- Én is a csapattal megyek, hogy a sérültek segítségére legyek. - fejezte be rövid mondókáját.
Róka úr talán megérezte a lány félelmét, és a térdére hajtotta a fejét, hogy megnyugtassa. Nuala beletúrt a puha bundába, és egyből jobb kedve is lett. Sok dolgot kellett még összekészítenie addig, de a gondjait most inkább a tudata egy hátsó szegletébe száműzte. Most itt van, a legkellemesebb társaságban, amivel csak dolga volt mióta a városba érkezett egy héttel ezelőtt.
👍: 0 ⏩: 1
Wex izgatottan várta a beszámolót és hagyta (ó miért is ne hagyta volna!) hogy a lány vezesse egy természetesebb helyre mint a kőfalak. Leült a lány mellé szorosan, mikor a lány elhallgatott pár másodpercig elgondolkodott a hallottakon.
- Szívesen elkísérnélek. - most először igen komoly lett a hangja. - Tudok egy s mást, értek a megnyugtatáshoz és a seb kötözéshez is. - levette a szemét a lányról és idegesen összeütögette a patáit ültében. - Még csak most ismertelek meg de... már féltelek - mosolyodott el.
👍: 0 ⏩: 1
Nuala hálásan nézett fel a férfira.
- Kedves vagy - jelentette ki - És a megnyugtatáshoz is értesz, igen. - sütötte le a szemét,pirulva, még mindig Róka úr füle tövét cirógatva szórakozottan.
Ebben a pillanatban úgy érezte, semmi baj nem érheti, sem most, sem majd a küldetés során. Érezte, ahogy valamilyen halvány, közös gondolal kezd formát ölteni kettejük között.
- Csak most ismertelek meg, de... már félek, hogy nem látlak újra. - szabad kezével kinyúlt, és a férfiét kereste bátortalanul. Keze remegése elárulta aggodalmát.
- Találkozhatunk még, mielőtt elmegyek? - kérdezte óvatosan, igyekezve olyan hangszínt megütni, hogy Wex ne érezze kényszerítve magát.
- Ez a hely... annyira idegen. Egy rokonlelkű faun társasága viszont egyből felmelegíti az ember szívét.
Kellemes érzés fogta el, fejét lágyan Wex vállára hajtotta. Remélte, nem baj.
- Mesélj nekem magadról, kérlek - kérte lehunyt szemmel - Hogy kerültél ide?
👍: 0 ⏩: 1
/tudom már megy a dolog, de nem is értettem miért mondod te is meg Faern is h nem lesz verseny totál összezavartok XDDDDDDDDD már nem tudom mi van.... /
- Bármikor találkozhatunk! - hajtotta ő is le a fejét Nuala fejére óvatosan. Úgy érezte mintha már rég óta barátok lennének... - Én sem érzem itthon magam. De a verseny óta csak ritkán hagytam el a várost. - akkor is csak azért ment el hogy a kis lakáját otthonosabbá tegye, már már úgy néz ki mint egy mini "erdő" földet szórt a talajra, a hatalmas ablakon árad be nappal a fény és a növények már átvették az uralmat a szobán... Szóval elég otthonos.
- Én a verseny miatt jöttem. Az változtatta meg az életem. Egy pici falucskából jöttem innen nem is olyan messze. - mutatott a távolba, bár valószínű hogy nem arra van az az erdő ahonnan jött.
- Kaptam pénzt, sok dologra az erdőben nem tudom fordítani így hát itt vettem egy lakáskát. Nálunk a falunkba házak sincsenek csak odúk. - mosolyodott el ahogy visszaemlékezett a kis családjára és szívében most érezte igazán azt a fájdalmat amt a fajtársai hiánya okoz. - Nagyon örülök hogy megismertelek... - fogta meg Nuala kezét hogy közelebb érezhesse magához a lányt.
/bárcsak szebb vázlatokat tudnék
👍: 0 ⏩: 1
- Nincs honvágyad? - kérdezte lágy hangon. - Azt mondtad, nincs messze a falu, ahonnan jöttél.
A folyamatos simogatással és cirógatással közben sikerült Róka urat álomba szenderíteni, aki békésen szuszogott Nuala ölébe hajtott fejjel.
- Nekem hiányzik a család, de nem mehetek haza, amíg nem végeztem a dolgommal.
Picit elhallgatott, nem tudta előadja e most az egész élettörténetét. Végül mégiscsak belekezdett.
- A törzsünk nagyasszonya, Erna asszony küldött ide, hogy egy ritka fenyőféle terméséből vigyek haza. A ligetünk ugyanis komolyan megsérült egy erdőtűzben. Helyre kell állítani a károkat, amennyire csak lehet. - kis szünetet tartott, majd folytatta - Ha ezt megteszem, akkor végre a törzs teljes jogú, felnőtt tagjának fognak tekinteni.
- Időközben viszont más irányt vettek a dolgok - gyrosan elregélte, hogyan járt pórul az elfekkel, és miért kezdett pénzdíjas küldetések után kutatni a hirdetőtáblákon (lásd. Előtörténet) - Hát így esett, hogy öt nap múlva én is Faernnel és csapatával tartok valamilyen titokzatos küldetésre. A parancsnok nem volt túl bőbeszédű, de nekromantákat és élőholtakat emlegetett. Én a sebesülteket fogom ápolni.
- Úgy érzem, ez az igazi próbatételem, hogy bizonyítsam a rátermettségemet a többieknek, és nem az a toboz, amiért eredetileg idejöttem. Erna asszony talán sejtett valamit, ki tudja.
Ujjait összekulcsolta a férfiéval szórakozottan, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Eddig azt gondoltam, ha végeztem itt mindennel, meg sem állok hazáig. De már látom, hogy itt is meg lehet találni a boldogságot, ha jó helyen keressük.
Egészen kiszáradt a szája a sok beszédtől, úgyhogy most inkább elhallgatott. Szemét lehunyva pihent egy kicsit Wex vállán. Nagyon kellemesen érezte magát, de azért igyekezett nem elaludni.
👍: 0 ⏩: 1
Wex elmélyülten hallgatta Nuala beszámolóját az otthonáról és számára szokatlan szokásairól. Megértette hogy miért jött ide a városba annak ellenére hogy nagyon kötődik a természethez. Gonoszságnak tartotta azt amiért a törzsük elküldte bizonyítani de nem tette szóvá. Ahogy összekulcsolták a kezüket úgy érezte soha nem akar elszakadni tőle, annyira nyugodt és természetes volt. Az ő falujában nem volt szerelem, ott csak puszta természetesség volt. Némi hallgatás után végül nagy sóhajjal megszólalt.
- Hiányzik a családom. Tudod.. - Kicsit habozott mivel nagyon mások voltak az értékrendek ott ahonnan jött, és ahova csöppent, a városban sokat tanult más fajokról és viselkedési szokásokról. - Az én falumban nem kell próbatételeket csinálni, vagy pénz után menni. Ha történt valami az erdővel közös erővel hozzuk helyre vagy ha menthetetlen költözünk. Ismerem a csere kereskedelmet, de még ekkora problémába nem futottunk bele. - Wex a másik kezével a lány haját kezdte el simogatni. - Eddig nem ismertem a szerelem fogalmát... - pirult bele ahogy rájött mit is mondott valójában. Idegesen kezdte el csavargatni a lány hajfürtjeit. - Engem nem köt ide semmi. - folytatta mielőtt közbe szólhatott volna Nuala. - Tudom, most ismertük meg egymást. Itt megtanultam hogy mennyire bizalmatlanok egymással, de feltétel nélkül tényleg szeretnék neked és családodnak segíteni. Nagyon féltelek és nem akarlak elveszíteni...! - hadarta kicsit belemélyülve már már saját gondolatait is kimondva. Végül inkább nem mondott többet, össze volt zavarodva. A falujában minden olyan egyszerű nyílt és itt a városban mindenki kételkedik áskálódik és gyanakszik ha a másik jót akar. Igazából, elvágyódik innen. Vissza a természetbe csak eddig, nem volt motivációja.
👍: 0 ⏩: 1
- Ez nálunk hagyomány, már ezer évek óta - jegyezte meg Nuala - Az elismerést ki kell érdemelni. Erna asszony pedig... ő bonyolultabb összefüggéseket lát. Olyan feladatot ró a kiválasztottakra, ami a leginkább hasznára válik a közösségnek vagy a fiatal faunnak. Sokan ilyenkor lelik meg, hova is tartoznak, vagy mi a céljuk az életben.
Felpillantott a férfira és mélyen a szemébe nézett.
- Talán naiv vagyok, de azt hiszem, most éppen ott vagyok, ahol lennem kell - közelebb simult Wexhez, élvezte a simogatást - Talán az sem véletlen, hogy éppen itt találkoztunk.
Egy kívülálló valószínűleg szerelmespárt látott volna a két összebújó faunban, és ez a gondolat melegséggel töltötte el a szívét. A törzsében mindenki családtagnak számított többé kevésbé, így szerelmet nem is igazán érzett soha. Fellángolásai voltak ugyan, de ezeket hamar testvéri szeretethez hasonló érzés váltotta fel minden alkalommal.
Faunként, ilyen közelről, pontosan érezte az érzelmek áradatát amivel a férfi küzdött. A vonzódás és az őszinte, odaadó szeretet langyos hullámait, amibe kétely és félelem keveredett.
Az érzelmek ilyen tisztasága megérintette, és szívét szélesre tárva, önnön túlcsorduló érzelmeivel válaszolt.
Ajkához emelte a férfi kezét, gyengéd csókot lehelt rá, majd a szívéhez szorította.
- Most már minden rendben lesz, ... nem veszítesz el - mondta halkan, de meggyőződéssel. A világa a park egy két négyzetméteres területére szűkült, mégis úgy érezte, hogy mindene megvan a világon.
Csillogó szemekkel nézett fel Wexre.
- Ölelj át! - bújt hozzá fázósan, pedig valójában nem is fázott.
//általában sokkal tovább szeretem nyújtani amíg két karakter összejön, de Nualának most megengedem a szerelem első látásra luxusát ^^ hogy is ne tehetném, mikor annyira édesek és ártatlanok ^^ 
👍: 0 ⏩: 1
Nuala szavai megváltoztatták a nézőpontját, hiszen ha ez így van, ez az asszony az ő karjaiba küldte és ez jó érzéssel töltötte el. Wex imádta azt a csillogást amit a lány szemeiben látott, még soha nem találkozott hozzá hasonló faunnal vagy lénnyel aki így gondolkozott volna. Ugyan fiatal de az eddig látottak és történtek taszították abba az "elvarázsolt" tudatba ahol a komolytalanság mögé tud bújni. Úgy érzi itt, ebben a parkban megszűnt az idő, sose akarja hogy elmúljon ez az édes érzés, nem akarja elengedni arra a próbatételre... De ő is jól tudja, hogy a hagyományok fontosak, és ha a lánynak is ilyen fontos, akkor neki is az. Mikor a lány kedves gesztusként a kezét a szívéhez emelte érezte szíve gyors verését, nem is kellett volna mondani, szorosan és féltve átölelte a lányt. Suttogva, sok kétellyel a hangjába súgta a lánynak - Kérlek, nagyon vigyázz magadra...!
// de ha minden olyan adott...
👍: 0 ⏩: 1
Nagyon jól esett neki az ölelés, ha lehet még jobban hozzábújt a férfihoz. Még a fejét is az ölébe hajtotta volna, ha teheti, de nem akarta felzavarni Róka urat. Úgy tűnt őkelme, igen jól érzi magát az ölébe hajtott fejjel szenderegve.
- Vigyázok, megígérem - felelte - Csak a sérülteket fogom ápolni, ahhoz pedig valószínűleg hátul kell maradnom, távol a veszélytől. De azért nagyon fogok vigyázni, kedves, hogy aggódsz értem.
Megrémült, mikor Faern megemlítette, hogy a küldetés során élőholtakra lehet számítani. Azóta viszont kicsit jobban felkészült, információt gyűjtött. Őszintén hitt benne, hogy tényleg sikerül távol maradnia a veszélyes helyzetektől.
- Neked milyen veszélyekkel kellett szembenézned a versenyen amit megnyertél? - kérdezte hirtelen, mikor eszébe jutott mit mondott Wex nem sokkal korábban. - Mesélsz nekem róla?
Részben azért kérdezte, hogy elterelje a gondolatait, részben, mert tényleg érdekelte a férfi hősiessége, harmadrészt pedig azért, mert bízott benne, hogy pár hasznos tanács birtokába juthat. Gondolta, hogy Wex nem akármilyen hős lehet, ha ő került ki győztesen a veszélyes versenyből.
- Mit csinálsz a városban azóta? - tette még hozzá. Rengeteg dolgot kellett volna még előkészítenie az öt nap múlva esedékes indulásig, de a világért sem hagyta volna itt a szerelmét.
👍: 0 ⏩: 1
Wex jobban magához szorította a lányt mikor megígérte neki hogy tényleg vigyáz magára.
- A sérültek ápolása is fontos - helyeselt Wex, bár persze elsőre törékenynek tűnhet egy fiatal faun lányka, azért tudta ő hogy sok erő lakozik benne. Csak megnyugtatta a tudat, hogy nem a veszély közepén lesz ha nem muszáj...
- Hogy milyen veszélyek? - gondolkodott el Wex, bár hogy őszinte legyen nagyon megrémítette az egész világ megmentés, hősködés, bátornak lenni nagyon félelmetes... - Először egy csaaapat csúúnya rosszarcú kalózzal kellett vitatkozni! hogy elinduljunk a hajóval arra a -megborzongott az ott látottak emlékeitől, de folytatta nagyot nyelve - Szigetre! Az útitársam egy kedves sellő volt, majdnem megtanított a dalmágia fortélyaira. Végül itt a városban tanultam ki. Végül! Elérkeztünk egy szigetre, ott másik csapat társsal folytattam az utam egy naaaagggyyy orkal! - mutatta volna de semmi pénzért nem engedte volna el most Nualát így csak az ujjaival mutatott egy arasznyit... Na az nem tűnt félelmetesnek - Na ennél azért.. nagyobb az az ork! Ő segített megküzdeni egy gusztustalan hurka féreggel...! - Itt nagy levegőt vett mert a történet egyre súlyosabban érintette lelkileg, hiszen olyanokat kellett tennie, minta harcolás, ölés, fák hasogatása ami elveivel szemben áll.
- Hogy megértsd... a sziget el volt átkozva egy démon által és megszállta azt. Mindent vörös inda font össze amihez nem szabadott hozzá érni... Minden állat torz és valószínű hogy már halott volt, de akkor is szörnyű volt irtani... - szontyolodott el de nem hagyta abba - Az erődbe menet új társra leltem, egy ember, elég kemény fickó volt ilyen baltákkal harcolt! Az erdőben legyőztünk két hatalmas... fenetudja mit! - vonta meg a vállát. - De még csak most kezdődik a legroszabb rész! - nézett le Nualára, a beszámolóra Róka úr is felébredt, mert Wexből sütött a rossz érzés, kavarogtak az érzelmei és ezt megérezte. Valószínű Nuala is megérezte a félelmét de csak tovább mesélte... - Az erdő közepén egy kolostor vagy mi állt. - halkabban folytatta, mintha hallanák.. - Velem jött egy bátor elf, ott egy csúnya nagy vérszomjas sárkánnyal néztünk szemben aki védte A démont, aki egy háromszemű fa volt... ki kellett vágni... ! - fejezte be nagy sóhajjal.
- Lehet hogy most gyávának fogsz tartani, de nem tudtam hogy mire vállalkozom... de nagyon féltem és nem szeretnék többet olyan helyzetbe kerülni.... A városban azóta csak tanultam a dalmágiát, az írást-olvasást meg...- váltott hirtelen nagyon jókedvűre a hangja. - Építgettem az otthonomat egy kis házikóban! Otthonosan benőtték a növények és három borzacska lakik velem, meg madarak meg... - felnézett az azóta beesteledett égboltra. - megnézhetnéd...! maradhatnál ott éjszakára ha még nincs szállásod!
👍: 0 ⏩: 1
Nuala egyre inkább elszörnyedt, ahogy hallgatta Wex beszámolóját. Érezte a rettegését, amit Wex újra átélt, ahogy felidézte magában a történteket. Sejtette viszont, hogy a valóság még sokkal rosszabb lehetett, mint amit most, a visszaemlékezéssel kisugároz felé.
Még jobban hozzásimult, a férfi mellkasát cirógatta lágyan, nyugtatón.
Ahogy viszont egyre több részletét ismerte meg a történetnek, rajta is kezdett eluralkodni a rettegés. Érezte, ahogy felkúszik a gerincén, és egyre inkább reszketni kezdett. A feltörni készülő zokogást viszont sikerült egész a történet végéig visszafojtania.
- Rettenetes dolgokat kellett átélned kedvesem, de végül te győztél. Annyira büszke vagyok rád. - könnyes szemmel nézett fel rá, a férfi hősiessége az ezer veszéllyel szemben teljesen meghatotta.
Közelebb hajolt hozzá, kézfejével megcirógatva az arcát, miközben elveszett a csillogó szempárban.
- Én hősöm - suttogta egész közelről, majd szemét lehunyva az ajkához hajolt, hogy megcsókolja. A tarkója alatt átkarolva húzta közelebb magához.
Első csókja kissé esetlen volt, de a legőszintébb érzelmektől fűtött, ami két szerelmes között csak létezhet. Kis időre még az időérzékét is elvesztette.
Wex otthonának említésére felderült az arca. A borzokat különösen kedvelte.
- Nagyon szívesen megnézném - villantotta Wexre sugárzó mosolyát - Az elmúlt néhány éjszaka az erdőben aludtam, de ma éjjel úgy érzem csúnya zivatar lesz. Örömmel elfogadom a meghívást.
Kicsit hátrébb hajolt Wextől, mivel már úgy hozzábújt, hogy egészen ráfeküdt. Felegyenesedett ültében, és megvakargatta Róka úr pofiját.
- Azt hiszem indulhatunk is - vetette fel. Hűvös szellő kezdett fújni, a közelgő vihar előszeleként, meg egyébként is beesteledett már. Csak a parkot átszelő sétányok mentén felállított lámpások szolgáltattak némi fényt.
👍: 0 ⏩: 1
Wexet meghatotta hogy Nuala ennyire együtt érez vele, észre sem vette magát mennyire belement a részletekbe és csak Nuala könnyes szemei után vette észre hogy talán a véres jeleneteket kihagyhatta volna. Nem hitte hogy ilyen rövid ismeretség után így megrázza a története. Amire egy kicsit büszke, mert nem adta fel, egy kicsit szégyell is mert nagyon félt és semmi bátorság nem volt benne csak félelem az életbemaradásért. Elveszve Nuala szomorú de büszke szemeibe hirtelen azon kapta magát hogy csókban forrnak össze. Nagyon rég érzett már ilyen meghitt melegséget, lehunyva a szemét Nuala tarkója mögé nyúlt és kicsit közelebb húzta magához hogy hosszabban csókolja. Kicsit később eszmél fel hogy már csak a csodás mosolyát nézi és mond valamit, de annyira benne volt a pillanatba hogy kellett egy kis idő feleszmélni...
- Igen, igen.. Induljunk! - kicsit elpirulva szégyenlősen felnézett az égre - Valóban vihar várható... - mosolyodott el visszanézve a lányra. Felállt és kezet nyújtva neki hogy felsegítse.
(úúúgy elvoltam varázsolva mostanság, edzés meló, munkarajzok verseny rp :S tényleg bocsi)
👍: 0 ⏩: 1
Nuala belekapaszkodott a felé nyújtott kézbe, és felkelt a földről. Gyorsan összeszedte a holmiját, majd Wexbe karolva elindult a férfi mellett. Hagyta, hogy vezessék, hiszen ő maga nem tudta az irányt. A vihar közeledtével kevés ember volt az utcákon, és rá kellett ébrednie, hogy így este, kivilágítva, és jóformán üresen nem is olyan vészes ez a hely. Tudniillik Castelben leginkább a tömeg és a zaj zavarta.
Nem tudta volna megmondani mennyi ideje sétáltak, de kezdtek sajogni a lábacskái. Ugyan perpillanat rózsaszín felhőn sétált a szerelmével, azért elfárat picit.
Mikor hirtelen megtorpantak egy nagy háztömb előtt, kérdőn nézett a párjára.
- Itt vagyunk? - kérdezte reménykedve.
👍: 0 ⏩: 1
Wex szerette ezeket az éjszakákat, valóban csendes volt, a város lakói elvonultak az otthonaikba így az utcák jóformán üresek voltak, csak a lámba gyújtók sétáltak néha és cserélték a gyertyákat. Wex mindig is tűz félő volt, de így bezárva mindig megcsodálta, most különösen szép volt ez az éjszaka így Nuala mellett sétálva. A kemény kövezet véget ért és már csak poros utca volt ahova befordultak, ez kellemesebb volt a patáknak. Gyakran vett fel "cipőcskét" mivel a kövön rohamosan kopott a pata, majd ezt később megemlíti Nualának ha itt tervez maradni.. Egy alacsony 3 szintes kőtömb mellett álltak meg a Szirt és a Halász kapu között még a falon belül. Itt volt a legkönnyebb kijárás az erdő felé. Az házába vezető ajtó be volt nőve növényekkel és már nem nyílt, csak a szomszédok nyirbálják néha meg mert nem igazán tetszik nekik ez a kis átalakítás, de mivel Castelbe mindenki egyen értékű (remélem
- Igen itt! - rázta meg a farkát idegességében - Gyere megmutatom a bejáratot! - húzta magával óvatosan Nualát, aki érezhetően már fáradt volt. Egy Ablakhoz értek ami tárva nyitva volt, hatalmas indák kúsztak felfele, nem volt magasan. Az ablak előtt egy nagy körben dús füves terület lett a porban, virágokkal. Szinte egy kis álomkapunak tűnt a bejárat a sok zöld növényzettel. Nappal sok élőlény látogatta, mint lepkék, kis méhek, madarak, borzok... Az indákon kitaposott út vezetett felfele szinte lépcsőként, de kezet nyújtva emelte Nualát hogy besegítse. A róka könnyedén felugrott ( kép: 2222222222 ). Bent a szoba hasonlóan tele volt növényzettel, a padlóra behordott földben gyökerezve, fű és kevésbé fénykedvelő növényekkel volt teli. A Nap pont besütött a reggeli órákba az ablakon. Maga a szoba nem volt nagy. Az egyik sarokba egy kialakított fekvőhely volt, puha száraz levelekből, volt egy oda nem illő elem, aki ha jól ismeri a természetet észreveszi hogy egy széf van elrejtve az indák között. Abba tartja minimális értékeit ami itt ebbe a városban érték. Bár kiváló őrzők az állatok, mert ki akarna kötekedni egy borz családdal...
- Hát körbe vezetnélek, de... - mutatott körbe az egy év alatt mágia segítségével elősegített növényekkel körbenőtt szobán - De ennyi az én hajlékom ebbe a városba. Kicsit sokan lakunk itt, de sose szerettem egyedül lenni. - közben mutatta Nualának hogy nyugodtan foglaljon helyet, mindenhol puha fű vagy moha volt. - Borzika a családjával - mutatott le egy kis lukra majd fel - Ott fészkel egy madárcsalád az alatt nem érdemes aludni... - majd egy indához lépett - És itt élnek a kis bogarak! - ha izgatott kicsit sokat beszél és érezhetően szóhoz se juttatta Nualát - Jaj ne haragudj - hajtotta le szégyenlősen a fejét - kicsit sokat beszélek.
👍: 0 ⏩: 1
Nuala egész út alatt szóval tartotta kedvesét. Kédezgette, hogy pl mi a kedvenc étele, hány faunt ismer aki a városban lakik, vagy épp hogy tartja rendben a szépséges haját.
A földúton sétálnia valóban sokkal kellemesebb volt. A város köves utcáit igyekezett elkerülni ha lehetett, vagy épp az út széli keskeny fűsávokon közlekedett.
Elakadt a lélegzete amikor megérkeztek. Olyan volt a hely számára, mint valami tündérek lakta barlang egy meséből, csak a bejárati nyílás volt szabályosabb.
- Máris ez a kedvenc helyem az egész városban - jelentett ki mosolyogva - Egy darabka otthon...
Sóhajtott egyet vágyakozón, ahogy eszébe jutott a családja, és a kedvenc ligete az erdejükben.
Gyakorlott szeme hamar felfedezte a lépcsőszerű feljáratot, hisz sokat mászott fára életében, de azért hagyta kedvesének, hogy felsegítse.
A helyiségbe lépve még inkább felderült az arca, csodálatos érzés volt füvet, avart és mohát érezni a patái alatt, a levegőt pedig ismerős erdőszag töltötte meg.
Érdeklődve figyelte Wex beszámolóját, ahogy körbevezette, a borzok lakába be is kukucskált, imádta őket.
Közben viszont láthatóan nyugtalanította valami. Kényelmetlenül feszengett, talán ezt értette félre Wex is amikor hirtelen szabadkozni kezdett.
- Jaj dehogy... - intett nemet a kezével, szabadkozón, majd felkelt a borzok odújától, és leporolta kicsit a térdét.
- Csak tudod.... - kezdte szégyenlősen, idegesen ráncigálva a ruhája szegélyét - Nem bánod, ha... levetem ezeket a göncöket? Mi otthon nem hordunk ruhákat, és nagyon... nagyon kényelmetlen nekem. - pislogott rá nagyokat bánatos őzike szemeivel.
- De ha téged zavarna, akkor... azt is megértem...
Egyik lábáról a másikra álldogált zavartan. Az általa ismert törzsekben nem volt szokás a ruha viselet, de a Danutával való találkozása óta már nem volt biztos semmiben.
👍: 0 ⏩: 1
Wex elmélyülve hallgatta, majd összefoglalta azt a sok kérdést, igazából nem akart magáról beszélni sokat. Ételnek a gyümölcsöket mondaná de igazából minden növényi eredetűt szívesen fogyaszt ami friss. A városba csak azt a fura szerzetet Danutát őt is csak messziről mert Pegasus már nem egyszer letolta, hogy rá mert nézni pedig csak egy legyet bámult a kis Danuta szarvain. Az a sok ruha... Van még pár faun aki át átjárt de nem egy helyről valóak így sose beszélt velük. A haját? Van hogy egy egész napot a sodrásával tölt. Igen nevezhetnénk lustaságnak is, de ez is egy fontos feladat
Wex nagyon örült hogy sikerült örömet szereznie Nualának, hiszen egy igazi erdei lénynek nagyon nehéz a város falain belül elfogadható helyet kínálni. Wex megkönnyebbülve sóhajtott egy nagyot. Nagyon zavarba ejtette a ruha látványa de nem akarta szóba hozni neki, hiszen egy év alatt pont eléggé megtanulta mennyire konzervatív ez a városi népség. Már nagyon vágyott rá hogy megemlítse Nualának hogy költözzenek az erdőbe de amíg nem tette meg a próbatételét nem fog neki szólni róla, hiszen nem akar az ő útjába állni, vagy befolyásolni bármivel. Közelebb lépett Nualához majd megfogta ruhája szegélyét.
- Segítek levenni - kezdte el húzni finoman róla. Hiszen számára a meztelen test, nem a szexualitás megtestesülését jelenti ahogy a városban élők számára. Akik a meztelen keblektől már szűkölnek.. Számár a meztelenség egy természetes dolog, az itt töltött idő alatt próbálta megérteni ezt az emberi, elfi érzést hogy mitől ilyen szűk látókörűek de a fejébe ez az információ nem fért be.
- Ahonnan én jövök, ott sincsenek ruhák, még házakat sem építünk csak természetes odúkat, fészkeket. Szóval ne érezd te se magad zavarba, itt ezen a helyen magunk lehetünk. - mosolygott rá kedvesen a homlokára nyomva egy nagy puszit.
👍: 0 ⏩: 1
- Örülök, hogy így gondolod - sütötte le a szemét pirulva, örömmel fogadva a homlokpuszit.
Hagyta Wexnek, hogy óvatosan levetköztesse. Ugyan ki nem állhatta a ruhákat, azt mégsem szerette volna, ha elszakadnának véletlenül, hisz csak ezekben tudott kimenni a városi népek közé. Egyáltalán nem szexuális töltetű eseményként élte meg, ahogy mondjuk egy ember tette volna. Sokkal inkább érezte magát bábjából kibúvó pillangónak. Ahogy lekerült róla minden, újra szabadnak érezte magát. Végigsimította a bőrét, ahol eddig a ruha folyamatosan hozzáért, és a combján is felborzolta kicsit a szőrt a tenyerével.
- Annyira jó érzés, végre újra szabadon -sóhajtotta lelkesen, majd Wex nyakába ugrott.
Más bizonyára botránkozott volna a gesztuson, a faunok között ez ugyanolyan ölelésnek számított, mint mikor az emberek ruhában ölelkeztek. Számukra ez volt a természetes. Nem kellett minden érintésből gyermeknek születni csak azért, mert nem viseltek ruházatot.
Egészen más volt így hozzásimulni a férfihoz, hogy már egy vékony vászonréteg sem választotta el őket. Szenvedélyesen megcsókolta, és el sem engedte hosszú percekig.
- Ne haragudj... kicsit elragadtattam magam - szabadkozott kipirulva. Kézfejével simított végig a férfi arcát - Csak kicsit magával ragadott ez a meghitt pillanat... még sosem voltam így kettesben senkivel.
A fülei hirtelen felálltak, majd az ablaknyílás felé fordultak.
- Hallod ezt? - suttogta lelkesen, mintha a kint lévő meghallhatnák - Egy kendermagos réce, a fészekbe hívja éjszakára a fiókáit. Tó, vagy valami vízfolyás van a közelben? Lenne kedved fürdeni? Én szívesen lemosakodnék lefekvés előtt, a városi szökőkutakban nem nagyon volt erre lehetőség sajnos.
👍: 0 ⏩: 1
Wex is megkönnyebbülve fogadta a lány boldogságát és vele együtt örült hiszen minden nap hasonló örömmel dobja le magáról azt a kis rongydarabot amivel takarni szokta magát. Annak ellenére hogy férfi azt sem fogadják örömmel hogy félmeztelenül jár, volt már miatta büntetve, szóval van ágyék kötője is.
- Átérzem örömöd! - nevetett fel boldogan. Wex a lehunyta a szemét és hallgatta a récét.
- Ez azt jelenti, ha ő megy aludni akkor a város is... Mit szólnál ha kilopóznánk így a folyóig?? - lelkesült be Wex, hiszen úgy is olyan gyorsan tudnak futni hogy mire valaki észreveszi a sötétben addigra ők már rég fürdőznek!
👍: 0 ⏩: 1
- Nem rossz ötlet, induljunk! - vágta rá azonnal. Lelkesedését heves farokcsóválása is jelezte.
Kinézett az ablakon/bejáraton. Odakint egészen besötétedett már, és a környékükön utcavilágítás sem nagyon volt. Libabőrös lett, ahogy egy kis szellő megcsapta, de nem bánta. Az erdőben mindig fújt valami szél, vagy épp esett, ritkán voltak ideálisak a körülmények.
- Viszont lehet hogy nemsokára lecsap a vihar a környékre. Biztos vagy benne? Én nem bánom mondjuk, ha megázunk kicsit, langyos kis nyári zápor lesz.
Kézen fogta Wexet, és várt egy picit, hogy vajon elszánja e magát.
Közben mocorgásra lett figyelmes a padló irányából, és elbűvölten nézte, ahogy a borzpapa előbújt odújából, aztán már el is tűnt a kinti sötétségben, hogy élelmet keressen a családjának.
👍: 0 ⏩: 1
(igazából nem feledtem el csak jött ez az én meg mindig úgy feküdtem le hogy majd holnap! Na nem nem nem, most megírom. És sajnálom hogy eddig húztam)
Wexet lenyűgözte Nuala lelkesedése, szinte meg sem hallotta a "vihar" és az azzal járó kellemetlen vizes dolgokat. Ide bent a szobába, bár száraz volt, a levegő kissé nyirkos a sok növénytől de mégsem vizes. Talán egy kicsi tétovázás után Nuala kezét finoman megszorítva indult el ő is. Teljesen megbabonázta a lány és alig várta hogy az éj leple alatt osonjanak át a kapuig a ház falai közt, kerülve a netán arra járó éjszakázókat, őröket... Ez némi izgalommal töltötte el, hiszen mikor egyedül oson a sötétebb részeken, ahova nem ér el a megvilágítás halvány tüze csak egy árny, akit észre se vesznek. Csak halk koppanások, és por ami marad utána, és már el is tűnt az egyik utcába. Így hogy ezt az éjszakai meztelenkedést megoszthatja valakivel felpezsdítette és úgy érezte bármire képes Nualával.
👍: 0 ⏩: 1
Nuala megtorpant kicsit az ablaknyílásban, és kikémlelt mielőtt kilépett volna az utcára. Odakint semmiféle fényt nem látott, és gyanús zajokat sem hallott. Óvatosan, nehogy megcsússzon, lemászott a fatörzsön az utca szintjére, majd bevárta szerelmét.
- Most merre? - suttogta izgatottan, ujjait újból összekulcsolva a férfiéval. - Messze van?
Bízott Wexben, és abban, hogy nem lesz semmi baj, így afelől nem is érdeklődött, hogy mégis milyen következményekkel kellene számolniuk esetleges lebukás esetén. A lány intuitív természet volt, így sokszor csak beleugrott dolgokba mindenféle tervezés és mérlegelés nélkül.
Követte a férfit végig a szűk, sötét utcácskákon keresztül, mindvégig az árnyékban maradva. A külváros ezen részén már nem voltak kikövezve az utcán, így a patáik nem csaptak nagy zajt.
A gyanús zajokra, vagy ha mozgásra lettek figyelmesek, lélegzetvisszafojtva lapultak a falhoz pár pillanatig, amíg el nem múlt a veszély.
Nuala szíve hevesen vert az izgatottságtól. Nem érezte még ilyen jól magát, mióta a városba érkezett. Végre újra szabadnak érezte magát.
Úgy öt percnyi osonás és bújkálás után már a Szirt kapu közelében lapultak egy sötét alkóvban. A kapu már épp csak egy iramodásra volt, kb 50 méterre tőlük.
- Itt hogy jutunk át? - kérdezte kipirult arccal Wexet. - Már majdnem ott vagyunk, hallom a vízcsobogást.
Érezte a férfi izgatottságát, ahogy egymáshoz simultak a szűk beugróban. Tenyerét nyugtatólag Wex mellkasára csúsztatta.
- Őrök szoktak lenni? - kérdezte pihegve. Mozgást nem látott, és a kapu kétoldalán található fáklyatartókban elhelyezett 1-1 darab fáklyán kívül egyéb fényforrást sem látott.
- Keresztülszaladunk a kapun? -kérdezte suttogva, nem tudván, hogy a kapu egyátalán be van e zárva éjszakára.
- Vagy a sziklafalon is felmászhatunk, és kikerülhetjük a falat, ha nem vesznek észre.
Finom csókot lehet a férfi arcára, majd bíztatóan megszorította a kezét.
- Rád bízom magam, kedvesem.
👍: 0 ⏩: 1
Wex is Nuala után ugrándozott le a gyökereken, puhán és biztosan ért földet. Szinte sietett újra megfogni a kezét. Wex sokkal bátrabbnak érezte magát ahogy Nuala rábízta magát. Ahogy lapultak a fal mellett talán csak Wex láthatta az idős katonát, de el is tűnt a következő fordulóban szóval nem volt veszély. A kapu közelébe értek, a sötétben ugyan nem jól látta, de a hangján ő is nagyon is jól érezte izgatottságát, ő is majd kibújt a bőréből! Wex várt pár pillanatot a válasszal ahogy meglátta hogy a kapu zárva, felmérte a falat, és a rajta húzódó sűrű növényzetet.
- Ott! - mutatott és a szavakat szinte súgta Nuala fülébe. - Azokat a növényeket hosszú estéken át nevelgettem, hogy könnyeben szökhessek ki éjjelente az erdőbe. - Mondta miközben a gyér fényben inkább Nuala csillogó szemeit nézte, és élvezte a közelségét, bizalmát. Felnézett az őrtoronyra és fülelt egy darabig.
- Hallgasd! - mutatott fel mosolyogva a kapu felett épített kisebb bázisra. Ha figyelmesen füleltek apró horkantások halladszódtak, az őr bizony aludt. Izgatottan kézen fogta Nualát miután kicsit szusszantak, a meredek falon felkúszó vastag növényzetbe könnyen meglehetett kapaszkodni, a túloldalt hasonlóképpen nőtte be a falat. A folyó onnan már csak pár ugrásnyira volt...
/ bele kell jönnöm még, ígérem menni fog
👍: 0 ⏩: 1
Nuala rácsodálkozott a falon szinte észrevétlenül felkúszó vadszőlőre, amit Wex előrelátóan telepített. Ha a férfi nem mutatja, még ő sem vette volna észre a sötétben. Érezte, ahogy kipirul az arca, ahogy a pulzusa kissé megemelkedett izgatottságában.
Fülei felmeredtek, és a fal irányába fordultak. Erősen kellett koncentrálnia, hogy ő is meghallja az alvó őr által keltett hangokat. Magában elismeréssel adózott Wex tájékozódó képességének a városi környezetben. Számára a városi neszek, zajok, illatok, és egyéb apró jelek zavarosak voltak, és nehezen ismerte ki magát. Az ő terepe az erdő volt, ahol a legapróbb zajból, illatból tudta, miféle állatok bújnak a bozótban, milyen időjárás várható, vagy hogy hol, milyen élelmet találhat. Wex azonban szemmel láthatóan a városban is kiválóan tájékozódott, hiszen itt élt már egy ideje.
Ujjait összefonta a párjával, és hagyta, hogy vezessék. Kicsit ügyetlenkedett a kúszónövényen való felmászással, de Wex segítségével hamar a fal tetején találta magát. Le is lapult gyorsan, nehogy bárkinek feltúnjön az idegen sziluett a fal tetején, majd óvatosan elkezdett lefelé mászni.
Ahogy párja mellett földet ért a fal másik oldalán, izgatottan topogni kezdett a patájával. Innen már látta a vizet, és édes illatát is érezte, melyet feléjük fújt a lágy esti szellő. A békák kuruttyolása és a tücskök ciripelése kellemes érzéssel töltötte el, szabadnak érezte magát.
- Futóverseny a folyóig? - kérdezte szerelmét incselkedve. - A vesztes teljesíti a másik egy kívánságát!
Pajkosan a férfira kacsintott, fenéken paskolta, majd futásnak eredt.
👍: 0 ⏩: 1
Wex alulról támogatta Nualát a felmászás közben, nehogy megcsússzon. Jó maga már a saját maga által kitaposott helyekre lépdelt így biztosan tudta fogni Nualát ha megcsúszna, de ügyesen átmászott a falon. Wexnek a városban még sosem volt olyan társa, barátja aki éjszakai falmászásban vett volna részt, így leplezetlenül csóválta a farkát örömében. Wexet is megcsapta a víz és az erdő friss illata. Mielőtt valami frappáns választ adhatott volna Nuala seggrecsapása zavarba ejtette és pár másodpercig bután fogta a hátsó felét és leesett állal nézett Nuala gyorsan távolodó alakjára. Észbe kapva nagy lendülettel ugrált utána hatalmas vigyorral. Épp hogy beérte Nualát, hogy incselkedve vissza adja a segrrepacsit, mikor meglátta a zúduló folyót és ijedtében próbált lelassítani emiatt megbotlott és lendülete hevében a folyóban landolt.... Majd úgy robbant ki a vízből mintha tűzbe ugrott volna és rázta magát mint egy kutya...
- Ez vizes! - törölgette a bundáját hevesen mintha attól megszáradna... Egy pár kétségbeesett pillanat után összeszedte magát majd kicsit torz mosollyal felnézett Nualára.
- Á nem is vészes... - rázott magán még egyet.
👍: 0 ⏩: 1
Nuala kicsit visszább vett a sebességéből, mivel nam hallotta maga mögött Wex patadobogását. Kocogó tempóra lassított, hátha azzal maga után csalhatja, miközben hátra is fordult, hogy megnézze mi baj. Ebben a pillanatban azonban a férfi is nekiiramodott, így Nuala is kacagva gyorsított a tempóján.
Ugyan a lány majdnem teljes sebességgel szaladt, a távolság mégis egyre inkább csökkent közöttük. A válla fölött hátrapillantva vette észre, hogy Wex már csak egy karnyújtásnyira van. Egy útjába kerülő fatönkön dobbantva a magasba szökellt, hogy elkerülje a fenéken paskolást.
Úgy tűnt, Wexet meglepte a mozdulat, mert megbotlott egy kiálló gyökérben, és a következő pillanatban már el is nyelte a folyó egy hatalmas csobbanás közepette.
Nuala aggódva sietett a vízpartra, kezeit tördelve, azonban hamar felderült az arca, ahogy párja előbukkant a vízből.
- Persze, hogy vizes, hisz épp ezért jöttünk! - gázolt bele a vízbe kacagva. - Jól vagy?
Kicsit pihegett még a futástól, de hamar kifújta magát. Bevizezte a combját és a karjait, majd a mellkasát is, hogy szokja a víz hőmérsékletét, majd el is merült a vízben nyakig. Megborzongott a hirtelen hidegtől, de másodperceken belül hozzá is szokott. Komótosan tempózni kezdett a karjával, lábaival ügyetlenül kalimpálva, mint általában a patás jószágok a vízben. Közelebb úszott Wexhez, majd felfeküdt a vízre és hátúszásban körbeúszta a férfit lassan. Még akár pazar látványt is nyújthatott a meztelen testén a holdfényben megcsillanó vízcseppekkel. Szemei is élénken csillogtak a félhomályban.
- Nos, azt hiszem te nyerted a futóversenyt - jegyezte meg csintalan mosollyal - Mit kívánsz tőlem?
👍: 0 ⏩: 1
Wex a kezdeti ijedségétől a víz iszonyától hamar elfelejtkezett mikor látta Nuala felszabadult úszkálását a mélyebb vizekben is. Jó maga nem tudott úszni, csak esetlenül kalimpálni, ezért kikerekedett szemekkel ámult azon hogy milyen egyszerűen birkózik meg a fent maradással. Zavarba esetten próbált jó maga is közelebb kerülni Nualához, de a vizet egy hatalmas falnak érezte köztük. Nuala incselkedő kérdésére nagy mosoly szaladt az arcára és ez adva neki erőt beljebb merészkedett, egészen mellig ahol Nuala akár körbe is úszkálhatta. Onnan próbálta elkapni a kezét hogy magához húzhassa.
- Lenne pár ötletem... - kapott újból Nuala keze után és ha végre sikerül magához édesgetnie végre, ad neki egy csókot. - Taníts meg úszni! ~
(tudom borzalmas RP társ vagyok
👍: 0 ⏩: 1
Nuala elsőre elhajolt a felé kapó kéz elől, de másodjára azért hagyta, hogy a férfi magához húzza. Érezte, Wex idegességét, ezért szorosan hozzá simult, hogy megnyugtassa. Viszonozta a csókot, majd megállt mellette a vízben, összekulcsolva ujjait párjával.
- Valóban azt szeretnéd? - kérdezett vissza. Tudta, hogy örülnie kellene, hangja és arckifejezése mégis aggódó maradt. - Érzem, hogy tartasz a víztől, és ne érts félre, repes a szívem, hogy hajlandó lennél szembe nézni vele a kedvemért, viszont... biztos, hogy ezt akarod?
Mérhetetlenül büszke volt párjára, azt viszont még faun belső érzéke nélkül is érezte volna, hogy Wex szorong, és reszket. Elindult a part irányába, a sekélyebb víz felé, még mindig szerelme kezét fogva.
- Szívesen megtanítalak - fordult felé újra, amikor elérték a derékig érő vizet - viszont előbb a vízzel kell megbarátkoznod. Van... valami oka, amiért, tartasz a víztől? - kérdezte óvatosan, remélve, hogy nem valami szörnyű gyerekkori trauma az oka.
- Ne félj, nem hagyom, hogy bármi bajod essen - szorította meg bátorítóan a férfi kezét, miközben lélegzetvisszafojtva várta párja válaszát.
👍: 0 ⏩: 0
Nagyon jó lett, a felszerelésekre továbbra is respect.
A két kapuőr egymásra sandított. Noha az erődbe nem engedhettek be bárkit, amióta eltűntek a követek, gyakorivá váltak a "turista látogatások" a falakon belül.
- És még egy - dünnyögte az egyik.
- Komolyan civilekkel akar menni a parancsnok?
A másik erre nem válaszolt, inkább a faunhoz fordult.
- Egyenesen, majd jobbra. Szemben lesz az épület. Második emelet balra - mondta kisegítően. Ember lévén megvolt a véleménye a más fajúakról, de nem tette szóvá.
👍: 0 ⏩: 1
(( köszönöm szépen >w< - A Te hibád, hogy itt vagyok >/////////< ))
Nuala fél füllel meghallotta ugyan Kapuőr#1 megjegyzését, de nem tulajdonított neki jelentőséget. Bizonyára valami hosszabb beszélgetésbe hallott csak bele véletlenül.
- Köszönöm - villantott egy elragadó mosolyt Kapuőr#2 felé, aprót biccentve, majd elindult a jelzett irányba.
Keresztülvágott az udvaron, melyen mindenféle emberek, katonák, szolgálók és civilek beszélgettek, gyakorlatoztak, vagy épp siettek a dolgukra. Nem szentelt különösebb figyelmet nekik, szeretette volna mihamarabb megtalálni a parancsnokot. Az útmutatást követve hamar meg is találta az épületet, majd hangos patakopogás kíséretében felsietett az emeletre a masszív falépcsőn.
Megérkezvén és hosszú folyosón találta magát, és mivel nem volt kitől útbaigazítást kérnie, maga kezdte egyenként elolvasni az ajtófélfákra erősített névtáblákat. Jó 5 perc alatt rá is talált a megfeellő szobára, és bekopogott.
Az ajtó előtt várt türelmesen, füleit ide-oda kapkodta minden apró neszre.
👍: 0 ⏩: 1
Halk léptek hangját hallhatta az ajtó mögül. Azzedar szobájának ajtaja kinyílt, és egy hosszú, fekete hajú elf fogadta a lányt. Oldalra billentett fejjel nézett le rá. - Eltévedtél, kicsikém? - kérdezte szemöldök ráncolva.
👍: 0 ⏩: 1
Nuala felnézett az elfre a maga 152 centijével.
- Üdv,.. um.. nem. - pislogott - Azt mondták, nekem ide kell jönni.
Köhintett egyet gyorsan mielőtt bolondot csinálna magából.
- Láttam a felhívást... - kezdte - Szeretnék segíteni, értek a gyógyításhoz.
Sejtelme sem volt miféle feladatról lehet szó, de bízott a képességeiben.
👍: 0 ⏩: 1
A férfi némi hezitálást követően elállt az ajtóból, hogy beléphessen. A szobában nem egy növény ékeskedett, szinte már elfeledtetve azt, hogy egy erőd falai közt van az illető. Faern egy sóhajjal ült le az asztal mögötti masszív székbe, de volt még szemben vele több egyszerűbb típus is, ha a lány is így akarna tenni. - Mennyire? - kérdezte, arra utalva, mennyit konyít a gyógyításhoz.
👍: 0 ⏩: 1
Nua követte a férfit, majd bezárta az ajtót maga mögött. Arcán boldog mosoly futott végig, el volt ragadtatva a növények láttán. Egyből sokkal kellemesebb hangulatban találta magát.
Helyet foglalt egy fából készült egyszerű széken, pár pillanatig még ámuldozva a sok szép növényen, mielőtt figyelmét újra az elf felé fordította volna. Egy pillanatig eltűnődött a kérdésen oldalra billentve a fejét.
- Jelen pillanatban nem túlzottan, de attól is függ, hogy mennyire nagy a baj. Jelenleg csak néhány faun, elf, embaer vagy egyéb faj ellátására elegendő fájdalomcsillapító, fertőtlenítő és egyéb főzet, por és kenőcs van nálam. Ha többet tudnék arról, mit kellene csinálnom, többet tudnék mondani. Egy ork például 2-3 kisebb testtömegű személyre való gyógyszer adagot is igényelhet. Új gyógyszereket kell készítenem, azokhoz pedig be kell szereznem a megfelelő alapanyagokat. De ha be tudod szerezni amire szükségem van, akkor holnap hajnalban már indulhatunk is.
A parancsnok arcát fürkészte egy darabig, majd hozzátette:
- Sebek összevarrásához is értek, de végtagot még nem kellett levágnom eddig. - picit össze is rezzent a gondolatra.
👍: 0 ⏩: 1
Eltűnődve hallgatta, nem sok mindent lehetett leolvasni róla. Talán a fajára jellemző nagyképűség mutatkozott meg a tartásában. - Van egy rossz hírem, kölyök.. A baj valszeg elég nagy lesz. Nem vagyok benne biztos, hogy bírnád. - Noha mindkét fajnál nehezen lehetett belőni a kort, ezért nem is tudhatta pontosan milyen idős, de ahogy elnézte az őszinte szempárt, a lelkes hozzáállást, illetve a vékony hangja alapján elég fiatalnak saccolta.
👍: 0 ⏩: 1
Nuala keze ökölbe szorult a térdén, ahogy elszántan felnézett az elfre.
- Nem hátrálok meg - jelentette ki határozottan - Nem hátrálhatok meg. Azoknak az embereknek segítségre van szüksége.
Elszántan beszélt, feltételezve azért, hogy Faern nem egyedül akarja kizavarni az erdőbe.
- Hogyan fordíthatnék hátat amíg mások bajban vannak?
Ugyan nem épp emiatt érkezett Castelbe, a sors kezét látta a dologban. Talán ez a valódi próbatétel, amiért Erna asszony ideküldte. Helyt kell állnia, ha ki akarja vívni az őt megillető helyet a törzsben.
👍: 0 ⏩: 1
A férfi némán hallgatta. Legtöbb esetben nem érdekelte mások élete, már amíg nem elf vagy griff az érintett. Annak ellenére, hogy a védelem volt a feladata. Mondhatni a városban is sajátos módon reagált konfliktusokra (sokszor szítva azt), azért mégsem mások kárára dolgozott. Úgy volt vele, hogy mindenkinek a maga dolga, felköti-e magát a hátsó udvarban, de ne szórakozzon mások életével. És most úgy érezte, ő az aki szórakozik, ugyanis egy gyereket felelőtlenség gyilkos küldetésre engedni. Mégis az elszántsága megragadta. Talán ha távol tudja tartani, hogy csak a sebesültekkel foglalkozzon, nem lehet akkora baj... - Ugye tudod, hogy ahova menni készülünk, ott fekete mágia lesz jelen... - Mégis honnan tudhatta volna, de ha még ezek után sem hátrál meg, akkor bűn lenne elküldeni. Valahogy emlékeztette egy bizonyos makacs, önfejű félelfre...
👍: 0 ⏩: 1
//elnézést a kései válaszért, annyira sajnálom //
Halvány árnyék suhant át az arcán. Ugyan nem volt mágus, azt azért tudta, hogy a fekete mágia gonosz dolog.
- Én... - kezdte halkan, tekintetét a föld felé fordítva szégyenlősen - ...fekete mágiával még nem találkoztam. Nem tudom mit lehet ellene tenni.
Tekintetét újra Faernre emelte bizakodón.
- De a többiek... segítenek igaz? Úgy értem... úgy vettem ki, hogy több jelentkező is lesz a feladatra. Egyedül... egyedül, félek, hogy nem leszek elég mágia ellen.
Félrebillentette a fejét kissé, próbálva kifürkészni az elf gondolatait, de halvány fogalma sem volt mire gondolhat. Még az empatikus képessége sem segített ezúttal semmit.
- Gyógyító vagyok elsősorban - folytatta - Az íjjal is jól bánok, viszont az öldöklés... az nem én vagyok. Minden vágyam, hogy hasznos részese legyek ennek a... feladatnak... küldetésnek, vagy mi is ez... De a gyógyítás mellett legfeljebb felderítői feladatokban tudok segédkezni, vagy nyomkövetésben.
Idegességében megropogtatta az ujjait.
- Csapatban több esélyünk van nem igaz? - kérdezte kiváncsi pillantással - Akármivel is állunk szemben.
👍: 0 ⏩: 1
(Semmi gáz xD)
Nem szólt közbe, és láthatóan elmerengett, elvégre a döntése nagy felelősséggel járt.
- Ami azt illeti, pont erre van szükség - mondta bátorítólag. - Biztosra veszem, hogy sérültekből nem fogunk hiányt szenvedni, így mindenképp azt szeretném, hogy őket védd, illetve lásd el. A fekete mágia eléggé tág, nem lennék képes elmagyarázni mit lehet tenni ellene. De egy biztos: ha zombikat látsz, azok ellen annyit, hogy szétkalapálod őket. Ha gyenge a mágia, akkor azután nem mozdulnak. Ha mégis, meg kell találni a forrását ami mozgatja. Ez lehet egy elátkozott tárgy vagy maga a mágus. - Most inkább nem ment bele olyanokba, hogy miként reagálhatna egyéb ártó energiákra, amik a lényét vehetik célba, de mivel nem pap volt, így nem sok használható tanáccsal tudott volna szolgálni. - Ha bizonytalan vagy, kérdezd a társad, akit majd kapsz, mert ez valóban csapatmunkát fog igényelni.
👍: 0 ⏩: 1
Nuala nagyon figyelt Faern minden egyes szavára. Szinte még pislogni is elfelejtett. Csak bólintott aprókat néha.
Zombit még nem látott, de azt tudta, hogy sötét erők mozgatta holttestek. Kételkedett benne, hogy az altatásra és bénításra használt mérgei és nyilai sok hasznára lennének egy élőhalott ellen, de bízott benne, hogy a társa, akit mellé osztanak, majd megvédi a bajtól. Legrosszabb esetben még mindig ott voltak erős lábai, ha menekülésre kellene fogni a dolgot.
- Nem okozok csalódást - mondta elszántan. - Mikor... indulunk? És körülbelül hány sérültre kell számítani?
Már fejben sorra is vette miféle főzeteket kell elkészítenie még indulás előtt. Zombik által okozott sérüléseknél számított paralízisre, csúnya fertőzésekre, katatóniára, lázgörcsökre, és még egy tucat másik, hasonlóképp kellemetlen tünetre. Szüksége lesz rengeteg kötszerre, tűre és cérnára, és.... csontfűrészre.
Furcsamód nyugalmat érzett, ahogy sorra vette, mi minden várhatja odakint. Most ébredt rá, hogy egész idő alatt ezért a pillanatért gyarapította tudását, és dolgozott olyan keményen.
- Um... vételezhetek... felszerelést a herbáriumból és az ispotályból? - kérdezte óvatosan. Korántsem volt elegendő cucca egy ekkora feladatra. Feltételezte, hogy valami gyógyfüves kertnek és tábori kórháznak kell lennie egy ekkora helyen.
Remélte, hogy nem fizettetik ki vele a dolgokat amikre szüksége lesz, elvégre a parancsnoknak próbál segíteni QnQ
👍: 0 ⏩: 1
- Hány sérülttel..? A csapat nagyjából ötven fős lehet, és számíts rá, hogy mindenki megsérül legalább kétszer. - Ezt kivételesen még mindig komolyan gondolta, nem szívatásból mondta. - Igaz, a mi embereinket kutatjuk, ám ahogy egy kóbor lovagnak sem tudok páncélzatot kölcsönözni, neked sem gyógynövényt. Nyilván kell tartani miből mekkora mennyiség áll a sereg szolgálatára, és amíg nem vagy az udvar hivatalos gyógyásza, addig abból kell gazdálkodnod amit útközben találsz, esetleg ha vmely papunk mellé szegülsz a küldetés alatt, készséggel adni fog, hogy segítsd a munkáját.
👍: 0 ⏩: 1
| Next =>